©New Vasuta Pictures 2010

A zárt erdők titokzatos költőmadara, a fekete gólya (Ciconia nigra).

A "meleg tölgyesek" lakói a darázsölyvek (Pernis apivorus).

Ritka pillanat: parlagi sas (Aquila heliaca) és kerecsensólyom (Falco cherrug) együtt a levegőben.

Házi túróból készült friss eperrel töltött túrógombóc, ribizlilekvár és karamell öntettel, eper sünökkel tálalva.

Reggel a kertünk végén elterülő kaszálón szegfűgombát szedtünk, ezalatt az énekes nádiposzáta sokoldalú énekével kápráztatott minket, sárgarigók flótáztak az akácosban. A szegfű vagy 'tyúkgomba' kiváló étek rántottába vagy levesbe egyaránt.

Reggel a Sárosfői-erdő évszázados tölgyei alatt szedtünk szamócát, mellettünk genyőték nyíltak, és egy öreg rétisas hófehér farka villant meg a zöld lombok között. Délben egy fekete gólya megfigyelése a Felső-Nyirádi-erdő felett valamint két darázsölyv Bakonygyepes falu felett emelte a hangulatot. Délután a Tüskevári-legelőn gombásztunk.

Reggel bringával a tüskevári, somlójenői és vásárhelyi legelőkön jártam. Somlóvásárhely határában nagyon jó időszakos vízborítású helyeket találtam. Utam során 18 példány tövisszúró gébiccsel találkoztam. Délután a tornai, galsai és imrefalvi határ legelőin jártam, érdekes módon itt egyetlen egy gébicset nem sikerült megfigyelni. A késő délután megfürödtem a Kígyós-patakban, ahol a gyerekek egy híd lábánál jó fürdőhelyet alakítottak ki. Mikor csökkent a nagy hőség a búza illata töltötte be a dűlőutak mentét. A naplemente egy szőlőhegyen ért, ahol friss epret ettem, majd egy gémeskútból nyert vízzel moshattam arcomat. A jéghideg kútvíznél mesésebb érzés nincs számomra.

Skylark (Alauda arvensis) Tótvázsony, 2009. május 25.